Utazom egyedül,
Nézek a messziségbe.
Látom a távolt,
Rideg a közelsége.
Hiányod nem törpül,
Puszta ölelésed nincs,
Hideg ágyam fejemen ül,
Régi illatod sincs.
Szelleme elment rég,
Nincs amitől te félj.
Járok az utamon,
Verejtékem vér.
Mellettem hiú magány,
Mely reményt nem ígér.
Mondd hová lett?
Az a szeretet,
Amely belülről fakadt?
Mennék én hozzád,
De egy hang visszatart.
Mondd hová lett?
Az a személy,
Mely küzdött önmagáért?
Lépnék én feléd,
De egy botlás kísér.
Egy botlás elkísér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése